Technology - Vigyázz rám!

Vissza a kilencvenes évek elejére. Valamikor 1993-ban járunk. A Depeche Mode sokáig hallgat, majd amikor előkerül, akkor némileg (illetve egyesek szerint gyökeresen valami) eltérővel jön elő, mint amit addig tőlük "megszokhattunk".

Ekkor már évek óta ott vannak az újfajta "techno" együttesek, melyek mintegy "elinflálják" az előbb említett kifejezést. Senki sem figyelmezteti őket arra, hogy az már régóta foglalt.

Szóval, kettős szorítás jellemzi ezt az időszakot. A kognitív disszonanciát feloldandó, egyesek megváltoztatták identitásukat, és sodródtak az árral (félreértés ne essék, ehhez minden joguk meg volt/van). Mások, önazonosságukat illetően a szubkultúrán belül keresnek és találnak új utakat. Nálunk utóbbi stratégiához a "kis ország-kis szubkultúra" jó alapot jelent. Ugyanis a hazai alkultúra egyfajta tömörítő szereppel bír, vagyis magában foglal legalább három irányzatot, melyek néhány külföldi reprezentáns köré csoportosulnak (DM, The Cure, Front 242 és Nitzer Ebb). Ezek - bár ideiglenes összefonódások kétségkívül voltak az együttesek szintjén is - különböző gyökerekből táplálkoztak, egy általánosabb szubkultúrán belül is "szub" szerepben voltak, eltérő fejlődési utakat jártak be. Nálunk szinte minden összeért. Ezen az sem változtatott sokat, hogy a DM klubokban jellemzően volt kisterem, amelyben a DM-hez képest "szatelit" irányzatok szóltak (legtöbbször EBM).

Na, és milyen sors jutott a magyar előadóknak ebben a légkörben? A kiadók javára írandó, hogy egyáltalán felismerték, hogy ennek az irányzatnak van közönsége. Az viszont felróható nekik, hogy az együtteseket néha a vállalhatatlanság határát súroló kompromisszumokra késztették. Feltehetően azzal hitegetve őket, hogy először hírnév, aztán a művészet. Az új és a régi gépzene közötti határvonalat nem mindig sikerült pontosan belőnie mindenkinek.

A Technology ebben egy kicsit más. (Igaz, hogy nekik nem jelent meg kiadónál lemezük, így e tekintetben kompromisszumokat sem kellett kötniük. Vagy talán éppen azért nem volt, mert nem akartak vállalni ilyeneket). Lehet, hogy rosszul gondolom, de ez az anyag valahogy már nem az sötét (vagy annak gondolt), DM-féle szintipop stílust képviseli, hanem annak inkább egyfajta "premodern" (utalva ezzel a csak valamivel később megjelenő modern szintipop vagy futurepop irányzatra) variánsaként definiálható. Egy találós kérdés: mi az, ha az albumok és az együttesek nevének számát elosztjuk egymással, akkor 1-et kapunk? A válasz: a Tomor Péter billentyűs és Gruman Csaba énekes alkotta duó. Érdekes dolog ez, amelynek genezisét nem ismerem. Volt ugyanis három együttes: a Sexpartner, az N.R.G. és a poszt tárgyául szolgáló Technology. Három "lemez", részben ugyanazokkal a számokkal. Most - feltevésem szerint - az utolsóként elkészült anyaguk kerül bemutatásra.

Csak ajánlani tudom mindenkinek!